Kutszegi Csaba: Becsületes és szabad

2022-06-14

Darvasi László: Karády zárkája / Városmajori Szabadtéri Színpad

A lényeggel azonosul, a színészet (az élet) lényegével: végig kell játszani a szerepet, méghozzá a lehető legjobban…

Rég volt szerencsém színész és szerep érzelemmel és értelemmel telített tökéletes azonosulását élvezni monodráma-esten. A Karády zárkája előadásán nemcsak a legendás színész-énekesnő vált – a Darvasi László által írt történet szerint – becsületessé és szabaddá, hanem Bartha Boróka, ma élő kortárs színésznő is, aki eljátszotta a legenda megidézett alakját.  A Béres László rendezte előadás nem (csak) Karády Katalinról, hanem a színház, a művészet (sőt: az emberi élet) lényegéről, a becsületről és szabadságról szól. Karády csak úgy élhette túl a Gestapo börtönében a kínzást és megaláztatást, tudta, érezte, csak akkor válhat szabaddá, ha becsületesen eljátssza a szerepét – vallja az író, mely felvetés, amellett, hogy alkalmas az egyéni sorsot az egyszeri, földhöz ragadt egyediségétől elemelve, általános érvényű tanulsággá kibontani, valósághű is. Karády Katalin tényleg megjárta a Gestapo börtönét, valóban megkínozták, megalázták, verték.

A darabban is megjelenik a „titokzatos Karády” motívuma, amely nemcsak a búgó hangú végzet asszonya jelenség miatt volt jellemző a művészre. Az egyik különös titok, mely életét és utóéletét is körüllengi, hogy bár sokan, köztük ő maga is megtett mindent, hogy hazájában elfelejtsék, a mai napig mégis mindenki ismeri. Nemrég azt olvastam róla, hogy miután elhagyta az országot,  a kommunista Magyarország illetékesei igyekeztek az emlékét is eltörölni, gondoskodtak róla, hogy generációk nőjenek fel úgy, hogy nem ismerik a nevét. Nagyon nem sikerült a tervük. Én hat évvel az után születtem, hogy Karády eltávozott az országból, mégis, mióta az eszemet tudom, ismerem a nevét, valamint az emblematikus slágereit. Nem tudom megmondani, mikor és hol hallottam először róla, de már gyerekkori emlékeim is vannak arról – a legtöbb kortársamhoz hasonlóan –, hogy az emberek beszélnek róla, és dúdolják a dalait. Ez annak fényében még inkább furcsa, hogy tudható: új, amerikai életében szinte teljesen elhárított minden interjúkísérletet, évtizedekig nem lehetett látni, hallani a magyar televízióban, rádióban. A húszas-harmincas évek hány magyar sztárját felejtették el valóban, akiket hasonlóan kezelt a hivatalos Magyarország…

A Karády zárkája-előadás is titokzatos. Ugyanis Bartha Boróka úgy állítja elénk a Karády-jelenséget, hogy külsőségekben szinte egy kicsit sem akar hasonlítani Karády Katalinra. Ami egészen különös, hogy Bartha, főleg az előadás vége felé, önmagára is alig hasonlít. Átszellemül, éterivé válik, a lényeggel azonosul, a színészet (az élet) lényegével: végig kell játszani a szerepet, méghozzá a lehető legjobban, hogy becsületes és szabad lehessél. Bartha Boróka játékában nincsenek különös extrémitások, „csak” kitűnően táncol, énekel, játszik és azonosul… Szakmai tudással, művészi alázattal, fegyelmezett koncentrációval kiemelkedő teljesítményt nyújt, egy jó órán át. Egy cirkuszi posztamensre emlékeztető, kerek kellékládája van, amelyből bundát, parókát, ha kell, vödör vizet húz elő. Zárkájának négy fala sűrűn lelógatott mikrofonkábelekből áll, melyek végét korabeli mikrofonok húzzák. A kiszabadulásakor Karády-Bartha ezeket elszántan, egyenként letépi. Szabó T. Anna kötetmottója jutott eszembe róla: „ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.”  

Fotó: Kiss Zoltán 

forrás: https://kutszelistilus.hu/szinhaz/roviden/929-kutszegi-csaba-becsuletes-es-szabad?fbclid=IwAR0-QJyf7qKT1ZVFKn5xV6WInPwdncQlhem6tFOi2TN1tSwoW-LwAGql9B8

 

.