Zorkócy Zenóbia: Karády zárkája

2022-06-06

Június 6-án újra látható lesz Budapesten az erdélyi színésznő, Bartha Boróka újszerű Karády-estje a Szabadtéri Színházak Találkozóján, a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Aki nem látta, szánjon rá időt, mert a Gyulai Várszínház produkciója egy olyan megvalósítás, mely igazán méltó a legendás színésznő emlékéhez. A Karády Katalint megjelenítő színművésznőt Bartha Borókát faggattuk.

– Alig van olyan magyar színésznő, vagy énekesnő, aki valamikor, valamilyen indíttatásból ne nyúlna a Karády stílushoz. Mi a máig ható varázsának a titka? Miért ennyire ellenállhatatlan?

– Karády a maga korában egyedülálló jelenség volt, sötét hajával, markáns arcélével, robosztus testalkatával, mély, különleges hangszínével kiemelkedett az akkori filmszínésznők közül. Ezt a különleges női vonzerőt érezte meg Egyed Zoltán, aki felfedezte, menedzselte és hihetetlen érzékkel megteremtette a Karády mítoszt. Lehet arról vitatkozni, hogy jó színésznő volt vagy nem, de az vitathatatlan, hogy a kisugárzása filmjei után 80 évvel is érezhető. Én távolságtartónak gondolom, amivel a sebezhetőségét és az ézékenységét leplezhette. Talán ez az ellentmondásos személyiség ragadta magával ilyen erősen a közönséget, a mai ember is rácsodálkozik erre a nem mindennapi jelenségre.

– Az epigonok többnyire az éneklési stílusát utánozzák, a dalait éneklik. Mi késztetette ön öket, hogy nem csak ezt a tetszetős formát, hanem a mélyebb tartalmakat keressék a Karády-jelenség mögött?

– A Karády mítoszon túl, az álarca és manírja mögött, a kőbányai kislányból dívává érett nő lelkére vagyunk kíváncsiak, a mindennapi Katalin világára, amiről olyan keveset árult el, hogy csak feltételezni tudjuk miképpen érzett és gondolkodott, hogy élte meg ezt az elképesztő népszerűséget és hogy volt képes túlélni a letartóztatást és kegyvesztettséget.

– Férje, Béres László rendezte az előadást, akivel nemcsak három gyermeket neveltek fel, de egy különleges szakmai utat is bejártak. A biztonságot adó gyergyói fészekből elindulva, lassan az egész Kárpát- medencét meghódítják: ön mint, előadóművész, a párja, mint rendező. Meséljen az útjaikról!

– Laci nekem igazgató-rendezőm volt a gyergyói Figura Stúdió Színházban, miután Sepsiszentgyörgyről átszerződtem. Szentgyörgy és Gyergyó között egy évadot töltöttünk Szatmárnémetiben, végül Gyergyót választottuk. Sok kísérleti előadást játszottunk, ezek az évek megedzettek minket, zajlott az élet, közben született három csodás lányunk. Laci elkerült Gyergyóból, most a Kolozsvári Magyar Opera művészeti tanácsadója és rendezője, de nemcsak ott dolgozik, hanem rendez román és magyar színházakban és bábszínházakban is. Szakmai életünk más színtereken zajlott évekig, én itthon játszottam, ő járta a világot. Tíz évvel ezelőtt úgy éreztem, hogy nem találnak meg a hozzám illő feladatok, gondoltam rám fér egy kis edzés, ezért nekivágtam az első egyéni előadásomnak, amit az ő segítségével sikerült tető alá hozni. Utána évekig játszottam a Lola Blaut, sokat turnéztunk, több nagylélegzetű szerep talált meg itthon, nagyszerű rendezőkkel dolgoztam, (Victor Ioan Frunza, Bozsik Yvette, Albu István, Kövesdy István, Barabás Olga, Nagy Botond, Florin Vidamsky) mígnem elérkeztünk a Karády zárkájához. Nagy élmény volt rácsodálkozni, hogy mennyit változott a gondolkodásunk a színházról az évek során és milyen sokat tanultunk, fejlődtünk, ez egy örömmunka volt mindkettőnk számára.

– Miért szereti, ha a férje rendezi az előadását?

– Mert ismerjük egymás világát, mert azonos az értékrendünk, mert érzem, hogy nemcsak az élete társát szereti bennem, hanem tisztel mint színésznőt, mint színházi embert, mert bízom benne és megengedi nekem, hogy a saját elképzelésemből, az ösztönösen megszülető megoldásaimból építkezzem, okosan és bölcsen irányít. Ha meg nem értünk egyet valamiben, akkor vitatkozunk, veszekszünk, van, hogy ordítozunk is, mindezt megengedhetjük magunknak, nem szükséges udvariaskodnunk, családban marad.

– Erdélyi viszonylatban újszerű konstellációban született ez a produkció, hiszen az önálló estje megrendelője és menedzsere a Gyulai Várszínház, Darvasi László drámaíró pedig direkt önnek írta a Karády darabot. Mi kell ahhoz, hogy ennyi csodálatos ember összeálljon egy korszerű produkcióra?

– Több éven át foglalkoztatott a gondolat, hogy készítsünk egy előadást Karádyról, de nem találtunk rajta „fogást”, nem találtunk hozzá megfelelő szöveget. Aztán az élet úgy hozta, hogy Elek Tibor a Gyulai Várszínház igazgatója a segítségünkre sietett és felkérte Darvasi Lászlót, hogy írjon egy monodrámát Karádyról. Darvasi nem ismert engem, valószínű más színésznőre gondolt alkotás közben. Mikor Tibor elküldte a kész szöveget, miután elolvastam, kétségbeestem, úgy éreztem képtelen vagyok felépíteni, egybefogni ezt a töredékes, lázálomszerű költői szöveget, ugyanakkor katarktikus élményt okozott a szöveg mélysége, a gondolatok, helyzetek váltakozása, az idősíkok összecsúszása. A férjem optimistább volt, ő merészebben álmodik, hónapokig elemeztük, beszélgettünk, ötleteltünk. Márton Erika díszlettervezőt kértük fel a látványterv kialakítására és ő egy többjelentésű kockazárka díszlettel lepett meg, ami szervesen fogalmazta meg mindazt, amiről hónapokig gondolkodtunk. A dalokat Lacival válogattuk, a helyzetek megerősítéseként vagy ellenpontjaként, mivel Darvasi nem határozta meg a darabban, hogy mit énekel Karády, csak a dalok helyét jelölte be. Horváth Zoltán a kolozsvári opera zongoristája, jó barátunk vállalkozott a zenei kíséretre, később Szép András egy bátor beugrással mentette meg az előadást, egyik nyári fellépésen. Így felváltva kísérnek engem, mikor kinek, hogy engedi az ideje. Hogy a kérdésére válaszoljak, egy ilyen produkció létrejöttéhez mindenekelőtt egy bátor igazgató szükségeltetik, aki meri vállalni a kockázatot és néhány tehetséges művész, akik hozzásegítik a színészt, hogy merjen elrugaszkodni és kilépni a komfortzónájából.

– Őze Lajos díjjal tüntették ki a Karády zárkája című előadásért 2019- ben. Azóta fut az előadás az egész Kárpát- medencében. A nyáron hol lesznek még fellépések?

– Június 6-án a Városmajori Szabadtéri Színházak Találkozóján, 24-én Mikházán a Csűrszínházban, szeptemberben pedig Hódmezővásárhelyen fogunk játszani.

Fotó: Kolozsi Borsos Gábor

Megjelent: https://magyarnemzet.hu/kultura/2022/06/karady-zarkaja

 

.